Idén a választásokon a volt háromszoros miniszterelnök, Vladimír Mečiar pártja a HZDS 4,32%-ot kapott és ezzel kiesett a parlamentből. Ez a párt 1992 és 2002 között mind a négy választást megnyerte, most viszont búcsúznia kellett. Az elnöke viszont két hétre szó szerint eltűnt, június 14-e óta ma mutatkozott először a nyilvánosságon.
Az exit-poll előrejelzések kihirdetése előtt még azt nyilatkozta, hogy a párt megújulóban van, biztos a bejutásban, sőt megjósolta, hogy 2014-ben megnyerik a választásokat. Majd bezárkózott az irodájába és majdnem két napig ott volt (minden bizonnyal egyedül az egész pártközpontban, mert azt később mindenki elhagyta). Majd hétfőn egy másik autóval kiosont az épületből.
Mečiarnak ez a magatartása nem volt meglepő, a korábbi, nem túl pozitív kimenetelű választások után is pár napig nem mutatkozott. Az viszont nem történt meg, hogy két héten keresztül ne adjon interjút, vagy ne nyilatkozzon. Hasonlóan hosszú ideig már eltűnt két korábbi esetben is. Először 1991-ben, amikor menesztették első miniszterelnöki tisztségéből. Akkor röppent fel először az a hír, hogy az idegrendszere gyenge, és az ilyen kudarcokat nem képes feldolgozni. Majd, nem sokkal később visszatért, pártot alapított és néhány hónappal később fölényesen megnyerte a választásokat. A másik ilyen eset az 1998-ban következett be, amikor bár első helyen végzett, de biztosra lehetett venni, hogy nem lesz képes kormányt alakítani. Majd visszatért, megpróbálta, és mikor minden törvényes határidő is lejárt, könnyes szemmel elbúcsúzott a tévében.
De hova tűnt az a sok szavazó? Egyrészt az utóbbi években a legtöbbjüket átvette a Smer. Főleg az utóbbi négy év során. Fico koalíciós társait (az SNS-t is) teljesen háttérbe szorította, a kormányzás minden népszerű intézkedésénél csak Fico volt jelen. Átvette Mečiar retorikáját is, beszédeiben megpróbált azonosulni a szlovák nemzettel, azt sugallva, hogy ha valami rossz történik a néppel, az olyan mintha vele személyesen történne meg. Azt csinálta, amit Mečiar csinált 14-18 évvel korábban.
Másrészt maga Mečiar fokozatosan leépítette a pártot. Minden olyan politikust elzavart, akik potenciálisan veszélyeztették volna pártelnöki pozícióját. A 2002-es választások előtt, és után gyakorlatilag lecserélte a párt élvonalát. A választások előtt Gašparovičot (a jelenlegi köztársasági elnök) vette le a listáról, majd az újabb kudarc után léptek ki többen. Ez folyamatosan csökkentette a párt népszerűségét és szavazótáborát is. Egy idő után Mečiar egyetlen célja a pártelnöki pozíció megtartása volt. Gyakorlatilag évente lecserélte az elnökség többi tagját, hogy senki ne tudjon kiépíteni maga körül egy támogatói réteget. Ha megnézzük az 1998-as választási listát, és a mostanit (de akár a 2006-ost), akkor láthatjuk, hogy csak négy név egyezik rajta. Ez volt az a „megújulás” amire a pártelnök utalt, csak éppen nem jött be.
Ma egy kihelyezett vezetőségi ülésre ment, de a befejezése után azonnal beült autójába és elhajtott. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben egyáltalán látni lehet majd. Azt Mečiar is érzi, hogy vissza már nem nagyon vezet út, ez csak egy pártnak sikerült eddig saját erejéből, és akkor is teljesen más körülmények között (2002 és 2006 között az SNS nem volt a parlamentben).
Mečiar esetében nem csak a képviselői tiszteletdíj és a hatalom az, ami most megszűnt számára, hanem a mentelmi jog is. Ez az igazi veszély számára.
