Hosszas, több mint kilenc órás tanácskozás után véget ért az egyeztetés. Az egyik szlovák internetes hírportál a sme.sk a helyszínről be is számolt elég részletesen.
Végül a sarkalatos pontoktól a legtöbben visszaléptek, mint például a vatikáni szerződés vagy a drogliberalizáció. Az első eléggé meglepett, mert mint írtam, ebben inkább várható volt az összhang. Lehetséges, hogy a vita addig fajult, hogy végül a KDH is visszalépett ebben (jelzem, 2006-ban emiatt léptek ki a kormányból). Amúgy bizonyos szempontból nem meglepő, mert a párton belül kialakult egy csoport, mely ennek érvényesítése érdekében még akár a Smerrel is összeállt volna, de az elnökség más álláspontot képvisel(t). A KDH viszont mégis kiharcolt valamit, mégpedig a képviselői összeférhetetlenséget. Mostanáig ez volt az egyetlen párt, melynek frakciójában csak olyan honatyák ülhettek, akik nem voltak párhuzamosan sem polgármesterek, sem önkormányzati képviselők. A jelenlegi parlamentben többen is vannak, akik egyszerre három helyen is mandátummal rendelkeznek. Azt nem tudni, hogy ez csak egy elv lenne a kormánypártok körében, vagy ennek érdekében esetleg egy törvényt is beterjesztenének.
A másik visszalépés érthetőbb. Korábbi bejegyzésből is kiderül, hogy már régebben is a liberális pártok programjukba vették a marihuána liberalizációját, végül visszaléptek; ez most is várható volt. Ugyanez történt a homoszexuális élettársi kapcsolatok terén is. Valójában a szlovák társadalomnak csak egy kis része tűrne el ennyi változást ezekben a kérdésekben, és egy még kisebb része támogatná is. Ezt nem nagyon merte bevállalni egy kezdő párt, mely ismeri a korábbi liberális pártok sorsát (a legtöbb egy sikeres választási eredmény után teljesen marginalizálódott). Az SaS esetében nyitva hagyták a járulékkedvezmény kérdését, de továbbra sem tartja mindenki összeegyeztethetőnek a hiánycéllal.
A Híd is visszalépett bizonyos programpontok terén. Biztosra vehető, hogy a kormányprogram nem tartalmazza a kisebbségi törvényt. Azt viszont senki nem zárta ki, hogy kihagyták volna a nyelvtörvény vagy az állampolgársági törvény módosítását. Elképzelhető, hogy ez a kettő miatt a Híd máshol lépett vissza. Maga a párt számára is sarkalatos ez a két kérdés, ugyanis ha beletörődnének (azaz nem tudnának kiharcolni egy módosítás) a jelenlegi állapotba, az jelentős bizalomvesztéssel járna magyar kisebbség részéről. Ezt nem játszhatják meg, bármennyire is szeretnének nyitni a szlovákok felé. Egy ilyen bizalomvesztés lehet, hogy végzetes lenne, ami nagyon nagy veszteséggel járna, főleg így az önkormányzati választások előtt. A Hídnak ebben az esetben mindenképp azt kell mutatnia, hogy kiáll a kisebbségi jogokért.
A viszonylag konszenzust élvező sarkalatos pont az igazságszolgáltatás átalakítása. A bírói ágat még mindig minden szinten erősen átszövi a ’90-es évek, azaz a Mečiarizmus hagyatéka. Ha ezt sikerülne véghezvinni, akkor Szlovákiában is megszűnhetne a bírói ítéletek átpolitizálása. Mindenesetre ez egy nehéz feladat lesz. A másik kellemes meglepetést okozó pont a képviselői mentelmi jog korlátozása. Ez is napirenden volt már az első Dzurinda-kormány idején, de amikor szavazásra került volna sor, hirtelen nagyon sokan meghátráltak. Kérdés, mi lesz a sorsa a következő négy évben?
A miniszteri posztokról még (sajnos) semmilyen hivatalos döntés nem született. Felröppent az a hír, hogy megszüntetnék a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciót. Lehet, hogy pont ez a Híd áldozata a programért. Bár egyelőre ez is csak találgatás, reméljük, holnap okosabbak leszünk…
