Robert Fico a választások óta folyamatosan kritizálja a formálódó koalíciót, hogy nem más, mint jobboldali pártok ragadványa, és nem jósol a kormánynak többet, mint egy év. Nemrég még azt is megjegyezte, hogy hat pártból fog összeállni.
Honnan a másik kettő, ha eddig csak négyről volt szó? Valóban, a parlamentbe csak 4 jobboldali párt listája jutott be (SDKÚ, SaS, KDH, Híd-Most). Viszont a Híd listáján szerepelt egy szlovák párt is, a Polgári Konzervatív Párt (OKS). A szlovák választási törvény nagyon nehéz bejutási feltételeket szab a koalíciók számára. Ezt általában úgy szokták áthidalni, hogy vagy összeolvadnak, és alakítanak egy közös pártot (az MKP is így jött létre 1998-ban), vagy az egyik felveszi listájára a másik politikusait. Mind a két változatnak lehet legalább egy vesztese, mégpedig az, hogy az egyik párt elveszíti önálló arculatát. Másrészt közel sem biztos, hogy az egyes szavazótáborok automatikusan összeadódnak.
A Híd listáján a 13., a 23., a 33. és a 43. helyen az OKS négy képviselője szerepelt, és ők mind a négyen bejutottak. Ez úgy lehetséges, hogy maga a választó a konkrét pártlistán bekarikázhat 4 jelöltet. Ha valamelyik jelölt elér egy bizonyos szavazatszámot, akkor a listán előreugorhat. Néha ez a rendszer meglepetéseket is okozhat, mint például most az OKS esetében. Amúgy véleményem szerint ebben az esetben nem kell aggódni, hogy lojásilak lesznek-e. 1998 és 2002 között is már a parlamentben voltak (hasonló módon jutottak be), és ők voltak az egyedüli olyan képviselők, akik minden egyes alkalommal a kormányprogramban foglaltak alapján szavaztak (a második az MKP volt).
Nagyobb a bizalmatlansági tényező az SaS esetében. Az eredmény itt sokkal meglepőbb volt. A liberális párt listájának utolsó négy helyén (147-150) egy konzervatív civil szervezet, a Közönséges emberek jelöltjei voltak. Közülük mindenki a karikázásoknak köszönhetően előreugrott a 4-7. helyre. Kezdetben úgy tűnt, hogy csak a SaS-nak kell aggódnia, mert ők minden bizonnyal gátat vetettek volna a liberális program egyes pontjai elé. A napokban viszont maga a koalíció is elkezdett aggódni a négy „magasugró” miatt. Vezetőjük, Igor Matovič, tegnap tett egy bejelentést, miszerint 22 millió eurót kínált neki valaki, ha a kormányprogram ellen szavaz. Ma azt mondta, hogy az egyik barátja volt, aki bevallotta, hogy csak egy rossz poén az egész.
Ha jobban belegondolunk, a négy frakciónak összesen 79 mandátuma van a 150 fős parlamentben. Ha mondjuk, pont ez a négy képviselő nem szavaz a többiekkel, akkor a többség megszűnik. Volt már egy hasonló helyzet a második Dzurinda kormány idejében. 2002-ben még kisebb, 78 fős többséggel alakult meg, és egy évvel később a pártok belső viszályai miatt kisebbségbe is került. Viszont majdnem kihúzta a négy évet. Időközben az ellenzéki frakciókat is elhagyták, és az így függetlenné vált képviselők gyakran a kormánnyal szavaztak. Később felmerült (sőt egyes esetekben be is igazolódott) az a gyanú, hogy lefizették őket. Akkor ilyen csak bő egy évvel később, számos sarkalatos reformtörvény elfogadása után fordult elő. Most aggodalomra okot adó jel, hogy ilyen már a megalakulás előtt is felmerül. Amúgy 2002 és 2006 között szintén az akkori liberális párt (ANO) frakciója volt a legkevésbé stabil. A másik aggodalomra okot adó jel az, hogy a jelenlegi ellenzék többnyire egységesnek tűnik (egyelőre). Akkoriban a HZDS hamar bomlásnak indult a választási kudarc miatt, és az így kiváló képviselők lettek a kormánytöbbség biztosítékai.
