A mai napon újra megszakadtak a tárgyalások a kormányról. Ebben az esetben két kérdés, ami szorosan összefügg, volt a problémás. A fő kérdés az, hogy ki kapja az EU-s pénzek fölötti felügyeletet, és így melyik miniszternek milyen jogkörei lesznek.
Eredetileg ezen ketten osztoztak, a miniszterelnök-helyettes és az építésügyi miniszter. Most viszont az utóbbi tárca megszűnik, pontosabban beleolvad a közlekedési minisztériumba, ami így inkább infrastrukturális tárca lesz. Az összevonás a KDH feltétele volt, hogy a neki járó közlekedési minisztérium kapjon igazi jogköröket. A tárca várományosa, Ján Figel, volt EU-biztos. Ez nem is lenne egy rossz ötlet, a felügyeletet így egy olyan ember kapná meg, aki jártas ezekben az ügyekben. Ján Figeľ korábban Szlovákia integrációs főtárgyalója volt, utána meg az első Barroso-bizottság tagja. Ha csak ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor Figeľ akár a legideálisabb jelölt lenne erre a pozícióra.
Ott van viszont egy másik (hatalmi) szempont, és egy másik párt. A miniszterelnök-helyettesi pozíció a Hídnak jár. Ha ez nem kapja meg az EU-s pénzek felügyeletét, akkor igazából tartalmilag teljesen kiürül, és csak egy látványpozíció lesz. Ez természetesen Bugáréknak elfogadhatatlan, így ma miattuk szakították meg a tárgyalásokat. Pár napja úgy tűnt, hogy már csak a pártoknak kell saját soraikon belül eldönteniük, hogy ki hova kerül, de ez a mai konfliktus újabb fordulatot hozhat.
Figeľ ma azt is bejelentette, hogy akár a már kiosztott helyeket is újraoszthatják, ami, akár egy újabb héttel elhalasztaná a koalíciós szerződés megkötését. Azt az eredeti tervek szerint kedden írták volna alá, hogy a csütörtöki alakuló ülésen, vagy utána már be is mutathassák.
Az már biztos, hogy a második Dzurinda kormány rekordját, amikor a tárgyalások 17 nappal a választások után sikeresen végződtek, nem sikerül megdönteni. Kezd az is kérdésessé válni, hogy végül ki lesz a legelégedetlenebb a kormányban, ki kapja a legkevesebbet. Egyetlen bizalomra okot adó jel, hogy az összes problémás pont inkább előbb, mint utóbb a felszínre kerül, és így még időben megoldhatják. Nem úgy, mint 2002 és 2006 között, amikor a nagy sietségben bizonyos kérdéseket nem beszéltek meg, és később azok okozták a széthúzást a kormányban.
