slovakinsight

Tegnap lement a népszavazás, és tudható, hogy érvénytelen lett. Nagy meglepetés nem történt, bár a részvétel magasabb volt a vártnál (és a reálisan elképzelhetőnél). Mégis milyen jele lehet egy ilyen eredménynek?

Nézzük az előzményeket. Magát a kampányt csak az SaS csinálta, és azt is elég gyengén. Megpróbálták megismételni a nyári sikert hasonló eszközökkel, kizárólag csak az óriásplakátokat és az internetet használták. Azt viszont nem vették észre, hogy a választásokon „csak” 12 százalékot szereztek, ami messze van az 50-től. A másik tényező az volt, hogy a koalíciós partnerek nem fejezték ki véleményüket a referendummal kapcsolatban. Talán a legkellemetlenebb a KDH hozzáállása volt, amely bejelentette, hogy tagjai nem fognak részt venni a szavazáson. A másik két koalíciós partner vezetői végül elmentek, de meglehetősen szkeptikusak voltak. Az ellenzék arra szólította fel a szavazóit, hogy ne menjenek el szavazni; elmondható, hogy ezzel el is dőlt az eredmény (vagyis az eredménytelenség).

Érdemes megnézni a végső számokat. A legtöbben a képviselői mentelmi jog eltörlését támogatták (95%). Politológusok szerint ez egyértelmű jele annak, hogy az emberek kívánják a változást. A következő kérdés a sorban a képviselők számának csökkentése lett. A legkisebb támogatottságot az internetes választás lehetősége kapta (70%). Ez még elég idegen az emberektől.

Ma egyes elemzésekben azt javasolták, hogy a népszavazás intézményét meg kellene szüntetni. Ha megnézzük a szlovákiai statisztikát, akkor talán érthető is. Ez volt a hetedik referendum, és a hatodik érvénytelen. Ezen kívül Szlovákiában a parlament adott esetben felülírhatja az eredményt, ugyanis itt nem ügydöntő a népszavazás.

Két üzenete lehet ennek az eredménynek. Az egyik az, hogy az emberek (főleg a politikailag aktívak) igényelnek egy bizonyos változást a feltett kérdések tárgyában. A másik az, hogy a politikusoknak is meg kellene fontolniuk, hogy mire használják fel ezt az intézményt; és azt is, hogy érvénytelenség esetén szó szerint kidobott pénz a hét millió euró (ez üzenet egyaránt az SaS és a Smer felé is).

Ez a blogbejegyzés kicsit múltidéző lesz, de úgy gondoltam, hogy egy közelgő esemény kapcsán érdemes erről is szót ejteni.

Szeptember 25-én a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) tisztújító kongresszust tart. A pártelnöki címért két vezető politikus rivalizálása várható. Ján Slota és Anna Malíková-Belousovova is bejelentették, hogy indulnának az említett helyért. Ez azért is érdekes, mert már egyszer találkoztak hasonló küzdelemben 1999-ben. Akkor Anna Malíková nyert, ami elvezetett a párt szakadásához is. (Slota annyira rossz néven vette, hogy az eredmények kihirdetése előtt lekapcsolta a villanyt.)

Malíková akkoriban a rivalizálás megszüntetése érdekében kizárta Slotát és társait a pártból és a parlamenti frakcióból. Ők később meglapították az Igazi Szlovák Nemzeti Pártot (PSNS; nem vicc, így hívták), sőt ezzel szétesett az eredeti frakció is és a kiválók alakítottak egy újat. A közvélemény-kutatások hamar rámutattak arra, hogy a két nemzeti párt minden bizonnyal kiüti egymást a parlamentből. Ennek elkerülésére elkezdtek tárgyalni a felek, de addigra annyira összevesztek, hogy ez nem sikerült. Mind a két vezető saját pártjának hét százalékot jósolt. A hét százalék végül összejött, de összesen. 2002-ben a PSNS 4, az SNS 3%-ot szerzett, és kiestek a parlamentből.

Ezután mind a két pártban megindultak a felelősségre vonások. Mind a két nemzeti erő tovább szakadt, és következtek a pereskedések, hogy kit illet meg egyik-másik név használata. Nem sokkal a 2002-es választások után egyszerre több (egyes feltételezések szerint akár 10 is) szlovák nemzeti párt működött. A helyzet „megmentése” érdekében Ján Slota és Anna Malíková lettek a fő kezdeményezői az újraegyesítésnek. Ez 2003-ban végbe is ment. A nagy összeborulás „meghozta gyümölcsét”, 2006-ban visszatértek a parlamentbe és a kormányba is.

A közelgő tisztújítás könnyen hozhat hasonló helyzetet magával, mint a 11 évvel korábbi. Ha nem Slota nyer, akkor akár egy újabb szakadás is elképzelhető. Az is megtörténhet, hogy ő végül visszalép, és az indulása inkább a tagság mozgósítására volt jó az önkormányzati választások előtt – bár ez kevésbé valószínű. Ha a párt egységes marad, és Malíková lesz az elnöke, akkor egykönnyen tovább radikalizálódhat. Ezzel a népszerűsége is nőhet, hisz Malíkovának korábban nem voltak problémái a túlzott alkoholfogyasztással, nem úgy mint a jelenlegi elnöknek.

Bármi történjen, a Szlovák Nemzeti Párt eddig mindegyik többjelöltes tisztújítását izgalmak övezték, szerintem idén is várhatók…

A nyári szünet után véget ért az uborkaszezon, ezzel be újra is indul ez a blog. Bár az elmúlt két hónap során is történt több említeni való esemény a szlovák politikában, később várhatóan ezekről is írni fogok, mivel hamarosan újra napirenden lesznek.

Mához egy hétre egy újabb népszavazás lesz Szlovákiában. A hatkérdéses szavazást az SaS kezdeményezte. Egy jó kampányfogásként indult a parlamenti választások előtt, viszont mint később kiderült a kezdeményezők kicsit elszámolták magukat. Sulík, mint elmondta, úgy gondolta, hogy az őszi önkormányzati választások napján szerette volna megtartatni a referendumot is. Ehhez viszont egy hónappal később (közel egy hónappal a júniusi választások után) kellett volna átadni a köztársasági elnöknek a petíciós aláírásokat. Mivel a két szavazás így nem lesz egyszerre, a jelenlegi kezdeményezésről elmondható, hogy érvénytelenségre van ítélve. Ahhoz, hogy Szlovákiában egy népszavazás érvényes legyen, legalább a választásra jogosult lakosság felének részt kell rajta vennie. 1993 óta már hat országos népszavazást tartottak, és az eddigi statisztika nem a legfényesebb. A hatból egy (!) volt érvényes és eredményes, egyet meghiúsított az akkori belügyminiszter és a többi négy érvénytelen volt. Az egyetlen érvényes népszavazáson (az uniós csatlakozásról) is csak az „segített”, hogy az akkori parlamenti pártok mindegyike támogatta, és részvételre szólította fel választóit; mondjuk így is csak 52%-os volt, és a kérdés meglehetősen nagy téttel bírt.

A jelenlegi kezdeményezés kérdései inkább népszerűek, mint fontosak. Nézzük sorban:

1. a köztévét és közrádió üzemeltetési díjának eltörlése (ún tévéadó);

2. a képviselői mentelmi jog jelentős leszűkítése (csak a parlamentben elhangzottakra);

3. az országgyűlési képviselők számának csökkentése 150-ről 100-ra;

4. a kormányzati limuzinok árának maximálása (a lényeg az, hogy ne BMW-t vagy Audi-t, hanem Skodát vagy Peugeot-ot vásároljanak);

5. az interneten keresztül is lehessen szavazni;

6. a sajtótörvény módosítása (a Fico-kormány idején bevezetett nem túl sajtószabadság-barát intézkedések eltörlése)

Az érvényesség esélyeit az is csökkenti, hogy a Smer arra szólította fel választóit, hogy nem vegyenek részt a szavazáson, és a többi kormánypárt meg teljesen közömbös az üggyel kapcsolatban. Egyre több jel is mutat arra, hogy akár fölösleges is lehet az egész. Az első és utolsó pont esetében már a kormány bejelentette, hogy jövőre elkészítik a módosító javaslatokat. A negyedik pontot az új kormány több tagja már most betartja, és a mentelmi jogról októberben szavaz a parlament (bár mivel 90 szavazat kell hozzá, kicsi az esélye, hogy sikeres lesz).

A fenti eset egy szomorú példája annak, hogy a választási kampányt hogyan lehet felelőtlenül kihasználni. A népszavazás 7 millió euróba fog kerülni, és félő, hogy megdönti az eddigi legalacsonyabb részvételi rekordot is (11%).

Tegnap megalakult az új szlovák parlament. Nagy meglepetések nem történtek, inkább néhány érdekesség, most azokat venném végig.

Az első rögtön a hírhedt Ján Slota személyéhez fűződik. Először az SNS elnöke majdnem lekéste az ünnepélyes eskütételt. Majd miután ő is saját kezűleg aláírta (korábban a jelenléti ívet a frakcióvezetője írta alá helyette) az eskü szövegét, nemsokára el is ment. A házelnököt már csak 149 képviselő választotta, és pont Ján Slota hiányzott. Ez nem szokatlan tőle, az előző időszakban is ő kerülte az üléseket a legtöbbször, bár a statisztikán enyhén javított a mégis aláírt jelenléti ív.

A másik pont az említett szavazás volt. Most történt meg először, hogy nem sikerült elsőre megválasztani a parlament elnökét. Ehhez abszolút többség szükséges (76), de Richard Sulík csak 75-öt szavazatot kapott. Az eredmények kihirdetése után egy – most már ellenzéki – képviselő bekiabálva azt üzente a formálódó koalíciónak, hogy végre kezdjenek el kormányozni. Végül kiderült, hogy a gond az újoncoktól (minden bizonnyal pont az SaS tagjaitól) származott. Ugyanis a szavazólapon mind a két jelölt neve (a másik Miroslav Číž, Smer) fent volt, és az érvényes vokshoz mind a két név mellé karikát kellett tenni, egyiknél az „igen” másiknál a „nem” szavakat karikázva. A koalíció egyes újoncai elfelejtették az utóbbit is bejelölni, így az szavazat érvénytelen lett. Majd megismételték, ami még nagyobb meglepetést okozott. Sulíkra 80 képviselő adta voksát, azaz a vagy a Smer vagy az SNS valamelyik tagja is rá szavazott.

Az első konfliktusra sem kellett sokat várni. A bizottsági elnökök választásánál az ellenzék az Emberi jogi bizottság élére az SNS alelnökét, Anna Malíkovát jelölte. Ez ellen felszólalt Ondrej Dostál, a Híd-Most frakció tagja, elmondása szerint ez olyan mintha az Alkoholisták gyógyító központjának igazgatójává Ján Slotat, vagy a Nemzet Emlékezete Intézet élére Vasiľ Biľakot (ő hívta be a VSZ csapatait 1968-ban) neveznék ki. Ezek után Malíková odament hozzá és megfenyegette, hogy kap egyet.

Ma, a következő ülésnapon még megválasztották Robert Ficot is a parlament alelnökévé. Tegnap még mindig kormányfő volt, és a két pozíció összeférhetetlen. Szintén ma Gašparovič kinevezte az új kormány tagjait és elbúcsúztatta a leköszönőt. A búcsúztatás során Fico és Gašparovič kölcsönösen bókoltak egymásnak, a helyzet az 1989 előtti időszakot idézte.

Érdekesek a ma nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások eredményei. Ezek nagy bizalmat nem mutatnak az új kormány iránt, a megkérdezettek 45%-a véli úgy, hogy a koalíció idő előtt megbukik, és előrehozott választásokat tartanak.

Ma a négy jövőbeli kormánypárt képviselői ünnepélyes keretek között aláírták a koalíciós szerződést. A hétvégén sikerült megoldani a már emlegetett problémákat, így ezt már semmi sem akadályozta.

Szombaton megoldották az EU-s pénzek és miniszterelnök-helyettes kérdéskörét. Az utóbbi pozíciót megerősítik, részleges jogköröket kap az oktatási és kulturális tárcáktól, olyan kvázi-kultuszminiszterként fog működni. Ezzel a Híd nyert, ugyanis egy magyar párt jelöltje kapja a magyar kisebbség számára a kiemelten fontos terülteket. Igaz, hogy Bugárék jelöltje Rudolf Chmel, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy kultúrdiplomatáról van szó, aki többször is kiállt a magyar kisebbség jogai mellett. Ha megfigyeljük az elmúlt négy évet, akkor még nagyobb is a változás. A Fico kormány idején az oktatási minisztert az SNS jelölte, a kulturális miniszter meg az a Marek Madarič volt, aki az államnyelvtörvény módosítását jegyzi.

A másik probléma az emlegetett EU-s pénzek fölötti felügyelet. Ott egy „salamoninak” is nevezhető döntés született, az ellenőrzés a Miniszterelnöki Hivatalnál maradt (azaz megosztva a kormányfő és helyettese között). A közlekedési tárca viszont megkapta a koordinációt, így végül mindenki meg lehet elégedve.

A napokban a pártok be is jelentették, hogy kiket jelölnek az egyes tárcák élére, nagy meglepetés nem született, az előzetes találgatások bebizonyosodtak. Az is biztos, hogy a Házelnök Richard Sulík lesz, és a négy alelnök közül hárman kormánypártiak (ez így volt korábban is). Az egyik közülük Bugár Béla, ez nem számít meglepetésnek (bár ma több helyen ezt olvashattuk), 1998 és 2006 között is betöltötte ezt a funkciót. Sőt 2006-ban pár hónapig az ügyvezető elnök is volt, miután a KDH akkor minden pozícióról lemondott és kilépett a kormányból.

Kérdéses még a negyedik – ellenzéki – parlamenti elnökhelyettes személye. Biztosra vehető, hogy a Smer kapja a tisztséget, kérdéses, hogy ki. Legesélyesebbnek Fico tűnik, de nehéz elképzelni, hogy korábbi nagyon erős kritikusaival együtt tudna működni, főleg ellenzéki politikusként.

A mai esemény egyik érdekessége az volt, hogy míg az SaS, a KDH és Híd-Most nevében csak a pártok elnökei írták alá a szerződést, addig az SDKÚ-t Radičová és Dzurinda együtt képviselték (Radičová csak listavezető volt, a párt elnöke továbbra is Dzurinda).

Csütörtökön összeül az új parlament, és az alakuló ülésen lemond a regnáló kormány. Ha minden jól megy, akkor másnap új kormánya lesz Szlovákiának.

A mai napon újra megszakadtak a tárgyalások a kormányról. Ebben az esetben két kérdés, ami szorosan összefügg, volt a problémás. A fő kérdés az, hogy ki kapja az EU-s pénzek fölötti felügyeletet, és így melyik miniszternek milyen jogkörei lesznek.

Eredetileg ezen ketten osztoztak, a miniszterelnök-helyettes és az építésügyi miniszter. Most viszont az utóbbi tárca megszűnik, pontosabban beleolvad a közlekedési minisztériumba, ami így inkább infrastrukturális tárca lesz. Az összevonás a KDH feltétele volt, hogy a neki járó közlekedési minisztérium kapjon igazi jogköröket. A tárca várományosa, Ján Figel, volt EU-biztos. Ez nem is lenne egy rossz ötlet, a felügyeletet így egy olyan ember kapná meg, aki jártas ezekben az ügyekben. Ján Figeľ korábban Szlovákia integrációs főtárgyalója volt, utána meg az első Barroso-bizottság tagja. Ha csak ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor Figeľ akár a legideálisabb jelölt lenne erre a pozícióra.

Ott van viszont egy másik (hatalmi) szempont, és egy másik párt. A miniszterelnök-helyettesi pozíció a Hídnak jár. Ha ez nem kapja meg az EU-s pénzek felügyeletét, akkor igazából tartalmilag teljesen kiürül, és csak egy látványpozíció lesz. Ez természetesen Bugáréknak elfogadhatatlan, így ma miattuk szakították meg a tárgyalásokat. Pár napja úgy tűnt, hogy már csak a pártoknak kell saját soraikon belül eldönteniük, hogy ki hova kerül, de ez a mai konfliktus újabb fordulatot hozhat.

Figeľ ma azt is bejelentette, hogy akár a már kiosztott helyeket is újraoszthatják, ami, akár egy újabb héttel elhalasztaná a koalíciós szerződés megkötését. Azt az eredeti tervek szerint kedden írták volna alá, hogy a csütörtöki alakuló ülésen, vagy utána már be is mutathassák.

Az már biztos, hogy a második Dzurinda kormány rekordját, amikor a tárgyalások 17 nappal a választások után sikeresen végződtek, nem sikerül megdönteni. Kezd az is kérdésessé válni, hogy végül ki lesz a legelégedetlenebb a kormányban, ki kapja a legkevesebbet. Egyetlen bizalomra okot adó jel, hogy az összes problémás pont inkább előbb, mint utóbb a felszínre kerül, és így még időben megoldhatják. Nem úgy, mint 2002 és 2006 között, amikor a nagy sietségben bizonyos kérdéseket nem beszéltek meg, és később azok okozták a széthúzást a kormányban.

Robert Fico ma egy újabb sajtótájékoztatón hangoztatta azt, hogy a formálódó kormány arrogáns módon veszi át a hatalmat. A jelenlegi kijelentésében a parlamenti elnöki, alelnöki és bizottsági helyekre célzott.

A választások után Fico azt hangoztatta, hogy ellenzékbe vonulása esetén mindenképp szeretné megkapni a házelnöki pozíciót. Arra utalt, hogy több országban is szokás az ilyesmi. Szlovákiában viszont ez klasszikusan a kormányoldal politikusának jár. Ott a Házelnök nem csak vezeti az üléseket, hanem határoz a napirendről (nem csak a javaslatról) és az ülés összehívásáról is. Ez azért jelentős, mert adott esetben összehívhatja az ülést a bármilyen időpontra a hét munkanapjain. Például, Pavol Paška (Smer), az előző ciklusban volt a parlament elnöke, amikor az ellenzék bizalmi szavazást kért a miniszterelnök ellen, az ülést este 10 órára hívta össze. Ez természetesen nem volt egy kellemes megoldás a nem pozsonyi képviselők számára, de a sajtó számára sem. A napilapok lapzártája a szavazás és az érdemi vita előtt volt, így erről másnap nem tudtak tájékoztatni. Ez amúgy teljesen megszokott volt a Mečiar kormányok időszakában, akkor szokás szerint az ehhez hasonló üléseket éjszakai időpontokra hívták össze. (akkoriban Ivan Gašparovič volt a Házelnök)

Mikor látszott, hogy Ficonak nem sikerül megszereznie a parlamenti elnöki tisztséget, akkor bejelentette, hogy az alelnökök többségét szeretné megkapni. Ez szintén nem szokás Szlovákiában, általában 3:1 arányban osztják szét a négy alelnöki pozíciót, a koalíciós pártok javára.

Ma a „felháborodást” a bizottsági székek okozták. A következő parlamentben 10 bizottságot kormánypárti, kilencet ellenzéki politikus vezethet. Az ellenzék megkapja az összes ellenőrző bizottságot, köztük van négy olyan is, ami a titkosszolgálatokat felügyeli.

Érdekes, hogy Fico nem tartotta demokráciaellenesnek ugyanezeket az arányokat négy évvel ezelőtt, amikor ő osztotta szét őket. Akkoriban nem is egyeztetett az ellenzékkel, arra hivatkozott, hogy megtartotta a 2002-es leosztást az ellenzék és kormányoldal között.

Este hét óra körül befejeződött a koalíciós egyeztető tanács újabb több órás ülése (ezennel a foci tette hosszúvá, a nyolcaddöntőben Szlovákia játszott Hollandiával). A végén bejelentették, hogy a miniszteri helyeket sikerült elosztani az egyes pártok között.

A korábban tippelt elosztás némiképp megváltozott. Ha a pozícióharcot nézzük, végül a győztesnek az SaS mondható. A liberális párt megtarthatta az eredetileg neki szánt négy minisztériumot és ehhez, az ő jelöltjük (minden bizonnyal Richard Sulík) lehet majd a Házelnök. Igaz, elveszítették a korábban nekik szánt pénzügyi tárcát, de kompenzációként megkapták a gazdaságit. Ezen kívül érdekes, hogy nekik jutott a kulturális tárca is, ahova a legesélyesebb jelölt a volt tévés műsorvezető, Daniel Krajcer lehet.

Az SDKÚ megtartotta a neki szánt helyek számát (4 miniszter + miniszterelnök). A híresztelések szerint a párt teljes elnöksége helyet foglal majd a kormányban, ami veszélyes lehet elsősorban a szervezet későbbi irányítására nézve. A Híd megkapta a „klasszikusan” magyar pártoknak szánt helyeket (miniszterelnök-helyettes, mezőgazdasági és környezetvédelmi miniszter). Ígéretet kaptak arra, hogy a tárca nélküli pozíciót megerősítik, és kiterjesztik az illetékes miniszter jogköreit. A nagy feladat igazából a környezetvédelmi és agrártárca lesz. Ez elsőre meglepően hangzik, de az előző (még regnáló) kormány idején ezekhez a tárcákhoz fűződött a legtöbb korrupciós botrány, és a társadalom beléjük vetett bizalma jelentősen visszaesett.

Aggodalomra okot adó tény az, hogy a tárgyalások legutóbbi szakaszában a legtöbb konfliktus az SaS és a KDH között volt. A második Dzurinda kormány idején szintén a KDH és az akkori liberális párt (ANO) véleménye különbözött a legtöbb kérdésben. Akkor viszonylagos egyensúly volt a kettő között, mivel választási eredményt tekintve egy szinten voltak. Most viszont ez nincs így, a SaS sokkal erősebb mint a KDH. A tárgyalások során is, bár a programpontok terén mind a ketten visszaléptek, de a pozíciók elosztásánál a liberálisok felül maradtak. Lehet a későbbiekben a KDH ezért benyújtja a számlát.

Ennél a gondolatmenetnél maradva utalnék arra is, hogy a kimaradt programpontok esetleges érvényesítése szülhet a jövőben konfliktus. Bár a koalíciós szerződés kiköti, hogy egyik kormánypárt sem szavazhat az ellenzékkel együtt a többi kormánypárt ellenében. És ez egy fontos kikötés! Adott esetben a Smer biztos keresné azt az alkalmat, amikor egy törvény megszavazásával (ahol nincs egyetértés a koalíción belül) akár el is vetheti a konfliktus magvait, ezzel megnehezítve a kormányzást.

Én, személy szerint azt sajnálom, hogy az egészségügyi tárcát nem akarta a Híd megszerezni. Ezzel visszakerülhetett volna Rudolf Zajac (Peter Zajac öccse), a sokat emlegetett második Dzurinda kormány tagja, az egészségügyi tárca élére. Annak idején ő dolgozta ki az ágazat reformját, ami az összes közül a legeredményesebbnek bizonyult. Kár, hogy nem tudta (tudja) befejezni.

Idén a választásokon a volt háromszoros miniszterelnök, Vladimír Mečiar pártja a HZDS 4,32%-ot kapott és ezzel kiesett a parlamentből. Ez a párt 1992 és 2002 között mind a négy választást megnyerte, most viszont búcsúznia kellett. Az elnöke viszont két hétre szó szerint eltűnt, június 14-e óta ma mutatkozott először a nyilvánosságon.

Az exit-poll előrejelzések kihirdetése előtt még azt nyilatkozta, hogy a párt megújulóban van, biztos a bejutásban, sőt megjósolta, hogy 2014-ben megnyerik a választásokat. Majd bezárkózott az irodájába és majdnem két napig ott volt (minden bizonnyal egyedül az egész pártközpontban, mert azt később mindenki elhagyta). Majd hétfőn egy másik autóval kiosont az épületből.

Mečiarnak ez a magatartása nem volt meglepő, a korábbi, nem túl pozitív kimenetelű választások után is pár napig nem mutatkozott. Az viszont nem történt meg, hogy két héten keresztül ne adjon interjút, vagy ne nyilatkozzon. Hasonlóan hosszú ideig már eltűnt két korábbi esetben is. Először 1991-ben, amikor menesztették első miniszterelnöki tisztségéből. Akkor röppent fel először az a hír, hogy az idegrendszere gyenge, és az ilyen kudarcokat nem képes feldolgozni. Majd, nem sokkal később visszatért, pártot alapított és néhány hónappal később fölényesen megnyerte a választásokat. A másik ilyen eset az 1998-ban következett be, amikor bár első helyen végzett, de biztosra lehetett venni, hogy nem lesz képes kormányt alakítani. Majd visszatért, megpróbálta, és mikor minden törvényes határidő is lejárt, könnyes szemmel elbúcsúzott a tévében.

De hova tűnt az a sok szavazó? Egyrészt az utóbbi években a legtöbbjüket átvette a Smer. Főleg az utóbbi négy év során. Fico koalíciós társait (az SNS-t is) teljesen háttérbe szorította, a kormányzás minden népszerű intézkedésénél csak Fico volt jelen. Átvette Mečiar retorikáját is, beszédeiben megpróbált azonosulni a szlovák nemzettel, azt sugallva, hogy ha valami rossz történik a néppel, az olyan mintha vele személyesen történne meg. Azt csinálta, amit Mečiar csinált 14-18 évvel korábban.

Másrészt maga Mečiar fokozatosan leépítette a pártot. Minden olyan politikust elzavart, akik potenciálisan veszélyeztették volna pártelnöki pozícióját. A 2002-es választások előtt, és után gyakorlatilag lecserélte a párt élvonalát. A választások előtt Gašparovičot (a jelenlegi köztársasági elnök) vette le a listáról, majd az újabb kudarc után léptek ki többen. Ez folyamatosan csökkentette a párt népszerűségét és szavazótáborát is. Egy idő után Mečiar egyetlen célja a pártelnöki pozíció megtartása volt. Gyakorlatilag évente lecserélte az elnökség többi tagját, hogy senki ne tudjon kiépíteni maga körül egy támogatói réteget. Ha megnézzük az 1998-as választási listát, és a mostanit (de akár a 2006-ost), akkor láthatjuk, hogy csak négy név egyezik rajta. Ez volt az a „megújulás” amire a pártelnök utalt, csak éppen nem jött be.

Ma egy kihelyezett vezetőségi ülésre ment, de a befejezése után azonnal beült autójába és elhajtott. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben egyáltalán látni lehet majd. Azt Mečiar is érzi, hogy vissza már nem nagyon vezet út, ez csak egy pártnak sikerült eddig saját erejéből, és akkor is teljesen más körülmények között (2002 és 2006 között az SNS nem volt a parlamentben).

Mečiar esetében nem csak a képviselői tiszteletdíj és a hatalom az, ami most megszűnt számára, hanem a mentelmi jog is. Ez az igazi veszély számára.

Robert Fico a választások óta folyamatosan kritizálja a formálódó koalíciót, hogy nem más, mint jobboldali pártok ragadványa, és nem jósol a kormánynak többet, mint egy év. Nemrég még azt is megjegyezte, hogy hat pártból fog összeállni.

Honnan a másik kettő, ha eddig csak négyről volt szó? Valóban, a parlamentbe csak 4 jobboldali párt listája jutott be (SDKÚ, SaS, KDH, Híd-Most). Viszont a Híd listáján szerepelt egy szlovák párt is, a Polgári Konzervatív Párt (OKS). A szlovák választási törvény nagyon nehéz bejutási feltételeket szab a koalíciók számára. Ezt általában úgy szokták áthidalni, hogy vagy összeolvadnak, és alakítanak egy közös pártot (az MKP is így jött létre 1998-ban), vagy az egyik felveszi listájára a másik politikusait. Mind a két változatnak lehet legalább egy vesztese, mégpedig az, hogy az egyik párt elveszíti önálló arculatát. Másrészt közel sem biztos, hogy az egyes szavazótáborok automatikusan összeadódnak.

A Híd listáján a 13., a 23., a 33. és a 43. helyen az OKS négy képviselője szerepelt, és ők mind a négyen bejutottak. Ez úgy lehetséges, hogy maga a választó a konkrét pártlistán bekarikázhat 4 jelöltet. Ha valamelyik jelölt elér egy bizonyos szavazatszámot, akkor a listán előreugorhat. Néha ez a rendszer meglepetéseket is okozhat, mint például most az OKS esetében. Amúgy véleményem szerint ebben az esetben nem kell aggódni, hogy lojásilak lesznek-e. 1998 és 2002 között is már a parlamentben voltak (hasonló módon jutottak be), és ők voltak az egyedüli olyan képviselők, akik minden egyes alkalommal a kormányprogramban foglaltak alapján szavaztak (a második az MKP volt).

Nagyobb a bizalmatlansági tényező az SaS esetében. Az eredmény itt sokkal meglepőbb volt. A liberális párt listájának utolsó négy helyén (147-150) egy konzervatív civil szervezet, a Közönséges emberek jelöltjei voltak. Közülük mindenki a karikázásoknak köszönhetően előreugrott a 4-7. helyre. Kezdetben úgy tűnt, hogy csak a SaS-nak kell aggódnia, mert ők minden bizonnyal gátat vetettek volna a liberális program egyes pontjai elé. A napokban viszont maga a koalíció is elkezdett aggódni a négy „magasugró” miatt. Vezetőjük, Igor Matovič, tegnap tett egy bejelentést, miszerint 22 millió eurót kínált neki valaki, ha a kormányprogram ellen szavaz. Ma azt mondta, hogy az egyik barátja volt, aki bevallotta, hogy csak egy rossz poén az egész.

Ha jobban belegondolunk, a négy frakciónak összesen 79 mandátuma van a 150 fős parlamentben. Ha mondjuk, pont ez a négy képviselő nem szavaz a többiekkel, akkor a többség megszűnik. Volt már egy hasonló helyzet a második Dzurinda kormány idejében. 2002-ben még kisebb, 78 fős többséggel alakult meg, és egy évvel később a pártok belső viszályai miatt kisebbségbe is került. Viszont majdnem kihúzta a négy évet. Időközben az ellenzéki frakciókat is elhagyták, és az így függetlenné vált képviselők gyakran a kormánnyal szavaztak. Később felmerült (sőt egyes esetekben be is igazolódott) az a gyanú, hogy lefizették őket. Akkor ilyen csak bő egy évvel később, számos sarkalatos reformtörvény elfogadása után fordult elő. Most aggodalomra okot adó jel, hogy ilyen már a megalakulás előtt is felmerül. Amúgy 2002 és 2006 között szintén az akkori liberális párt (ANO) frakciója volt a legkevésbé stabil. A másik aggodalomra okot adó jel az, hogy a jelenlegi ellenzék többnyire egységesnek tűnik (egyelőre). Akkoriban a HZDS hamar bomlásnak indult a választási kudarc miatt, és az így kiváló képviselők lettek a kormánytöbbség biztosítékai.

Bár a blogot alapvetően azzal a céllal indítottam, hogy a szlovákiai eseményeket elemezzem, most kicsit eltérek ettől, de úgy érzem, hogy ez a bejegyzés, egy átnyúló problémával foglalkozik.

Semjén Zsolt az MTV reggeli műsorában azt mondta, hogy a Hídnak bizonyítania kell magyarságát, hogy meghívást kapjon a MÁÉRT-ra. Korábbi bejegyzésben is írtam, hogy véleményem szerint helytelen lenne kihagyni ezt a pártot ebből a fórumból. Nem csodálkoznék, ha Bugárék ezt akár sértésnek is vennék. Jelenleg a Híd képviseli a magyar érdekeket a parlamentben és remélhetőleg a kormányban is fogja. Ha a Híd teljesen meg akarna felelni retorika szintjén a miniszterelnök-helyettes által támasztott követelményeknek, akkor könnyen elveszíthetné szlovák szavazóit, amivel könnyen 5%-ra eshetne. Bár a párton belül vannak szlovák politikusok is, véleményem szerint ezzel nem veszítenek a többiek magyarságukon. Ezen szlovákok közül többen is beszélnek magyarul, páran a párt alelnökei is, viszont egyikük sem vesz részt a kormányalakítási tárgyalásokon, sőt előreláthatólag egyik sem lesz közülük miniszter.

Ha a MÁÉRT számára meg akarják tartani azt a funkciót, hogy politikailag összefogja és összehangolja a magyar érdekeket, és egy fórumként szolgáljon a nemzetstratégia kialakítására, akkor nem szabad egyik releváns magyar képviseletet is kihagyni, még ha retorika szintjén nem is éri el a mércét. Ha csak az MKP-t hívják meg ezekre a tárgyalásokra, az ott megfogalmazott elképzelések nehezen esnek termékeny talajra Szlovákiában, egyrészt mert nem parlamenti párt, másrészt a legtöbb szlovák párt elhatárolódott tőle az utóbbi hetekben, harmadrészt még maga sem tudja, hogyan tovább.

Semjén tett egy jelzést arra is, hogy más országokban a többségi pártok hívják soraikba a magyar politikusokat. Ez Szlovákiában nem így van, és az ottani többségi mentalitásból kiindulva egyhamar nem is lesz. Ott nem egy szlovák párt hívta soraiba az MKP-ból kilépett embereket, hanem fordítva. A jelenlegi szlovák pártok közül – a SaS kivételével – egyikben sincs befogadó késség a magyarok iránt. A liberálisoknál is a magyar származásúak csak bizonytalan befutó helyekre kerültek a listán. További fontos szempont az is, hogy a Hídban politizáló szlovákok már korábban is kiálltak a magyar érdekekért. A jövőben sokkal hitelesebben is hangozhat, ha a parlamentben egy szlovák is felszólal a kisebbségi jogok mellett, mintha megint csak egy magyar politikus tenné. Az biztosra vehető, hogy a Híd a magyar-magyar fórumokra nem vinné magával a szlovákokat, mint ahogy a jelenlegi tárgyalásoknál sem tette.

A következő négy évben a Híd feladata a felvidéki magyarság képviselete, nem kellene az ottani akaratot felülírni egy itteni döntéssel.

Az alakuló kormány pártjai ma nyilvánosságra hozták a részletes kormányprogramot is. Kora délután a köztársasági elnök fogadta a pártok vezetőit, és felkérte Iveta Radičovát a kormányalakításra. Utána elkezdődtek az újabb tárgyalások, most már a miniszteri pozíciókért.

Sajtóértesülések szerint megszűnik két kormányzati hely, a miniszterelnök-helyettesi és az építésügyi (mely a regionális fejlesztésért is felelős); utóbbit beolvasztják egy másikba. Ha ez tényleg így alakul, akkor a számok törvénye alapján az egyik vesztes a Híd, mert így csak kettő járna neki, és a SaS, mert neki csak három. Ez mind a kettő számára 1-1 székkel kevesebb, mint az eredetileg lett volna. A számoknál maradva egyértelmű győztes a KDH, amely megtartaná a három tárcát, és ez által felülreprezentált lenne.

De melyek is az egyes – érdekesebb – pozíciók? A sme.sk értesülései szerint Dzurinda kapná a külügyminiszteri posztot. Ez mindenképp egy jó döntés Szlovákia számára, mert a korábbi miniszterelnökségi idejéből jól ismerik külföldön, sőt elismerik. A másik jelölt Ján Figeľ, a KDH elnöke lett volna, akinek sokkal több külügyes tapasztalat van, sőt ő volt a korábbi EU-biztos is. Figeľnél maradva, minden bizonnyal ő is kapna egy fontos helyet a kormányban vagy a parlamentben. Ha nem a kereszténydemokratáknak járna a házelnöki pozíció, akkor a belügyet kérnék maguknak. Itt a párton belül alakulhat ki konfliktus, ugyanis korábban erre az első számú jelölt Daniel Lipšic (szintén KDH) az igazságügyi tárca korábbi vezetője volt. Véleményem szerint Lipšic alkalmasabb erre a pozícióra mint Figeľ. Minisztersége idején elindította az igazságszolgáltatás reformját, mely eredménye messze meghaladta az elvárásokat. Figeľ inkább egy diplomata alkat, aki kevésbé tudna helyt állni egy ilyen pozícióban.

Érdekes az is, hogy a korábban vélt két fő rivális, a SaS és az SDKÚ körül meglehetősen csend van, és nem hallani konfliktusról. Felröppent az a hír is, hogy ők már megegyeztek a többiek háta mögött. Ha ez igaz, az elég durva megsértése lenne a megállapodásoknak, de volt már rá példa korábbi kormányalakításoknál is…

A Híd minden bizonnyal megkapja a mezőgazdasági tárcát, ami fontos, főleg a magyarságra való tekintettel. Emellett ennek a pártnak van a legalkalmasabb politikusa erre a pozícióra, Simon Zsolt személyében. Viszont minden bizonnyal elveszíti a kulturális tárcát, ahova szintén egy szaktekintélyt tehettek volna, Rudolf Chmel személyében (Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete volt).

Bár még sok kérdés nyitott ezen a téren is, a mai sajtótájékoztatón érzékelhető volt a maradandó (vagy inkább újjáéledt) összhang a jobboldali pártok között. A parlament július 8-án ül össze, amikor Fico hivatalosan is lemond. Akár még aznap beiktathatják az új kormányt.

Gasparovič a mai sajtótájékoztatón újra „formában” volt. Radičovát a Smer alelnökének nevezte.

A köztársasági elnöktől amúgy már megszokták az ehhez hasonló bakikat korábban. 2004-ben Heinz Fischer, osztrák államfővel való találkozása utáni sajtótájékoztatón kétszer is bakizott egymás után. Először elárulta a budapesti nagykövetjelölt nevét, Juraj Migašt (Gasparovič akkor csak vezetéknevét mondta.). Ezt csak akkor tehette volna meg, mikor már Magyarország is beleegyezik, ami akkor még nem történt meg. Fischer összekeverte Juraj Migašt (a kinevezésre váró nagykövetet) Jozef Migašsal (mostani moszkvai nagykövet, aki amúgy az unokatestvére). Gasparovič ezen derült egyet, majd kijavította, hogy nem Jozef, hanem Július (ilyen nevű Migaš meg nincs). Ez volt a második baki, hisz kiderült, hogy maga a köztársasági elnök sem ismeri azt az embert, akit néhány napon belül ki kellene neveznie országa nagykövetének.

A 2007. decemberi Sólyom-Gasparovič találkozó utáni sajtótájékoztatón a szlovák elnök meglehetősen sok nyelvtani hibát követett el beszédében. A sme.sk összevágta az aranyköpéseket, és az így készült videó volt a szilveszteri „meglepetés”.

Gasparovičnak volt egy ennél súlyosabb esete is, még házelnöki korából. Az akkori államfővel, Michal Kováčcsal nem épp a legjobb viszonyban voltak. Gasparovič épp ülést vezetett, mikor Kováč megérkezett a parlamentbe. A szabályok szerint ilyenkor a házelnök fogadja a köztársasági elnököt. Gasparovič odahajolt az alelnökhöz, hogy vegye át a feladatot, amíg elmegy köszönteni a… És a főnév, amivel illette már nem tűr nyomdafestéket. A Házelnök elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, így az ügy nyilvánosságra került. Bár sokáig tagadta az esetet, és a mikrofon begerjedésére fogta, ezen még ma is jót lehet derülni…

Fico és Ján Počiatek (pénzügyminiszter) reggel tartottak egy közös sajtótájékoztatót az államháztartás állapotáról. Meglehetősen nagy várakozások övezték, ugyanis ezzel több hetet késtek. Eredetileg a választások előtt már tájékoztatniuk kellett volna a költségvetés helyzetéről, de folyamatosan halogatták, egészen máig. Beismerték, hogy az eredeti, és mindezidáig kőbevésettnek mondott 5,5 százalékos hiány nem tartható. Elmondásuk szerint hiányzik kb. 1 milliárd euró, és így a költségvetési deficit akár 7 százalékos is lehet.

Eltekintve ettől a röpke számadattól, Robert Fico bejelentette, hogy maximálisan elégedett a kormány teljesítményével, ami szerinte becsülendő, mert lehetne az ország még rosszabb állapotban is. Počiatek hozzátette, hogy az államháztartás rendbetétele már a következő kormány feladata, és az utódjának kell eldöntenie, hogyan teszi meg. Ezen számok alapján idén Szlovákiában lesz az EU27-en beül a 11. legmagasabb hiány, és az eurozónán belül a hatodik.

Az egészben még maga az időzítés az érdekes. Az érthető, hogy a választások előtt nem akarták közölni, hisz az még jobban hozzájárult volna a kudarchoz. A másik kérdés, hogy miért pont ma? Néhány órával ezelőtt Gašparovič megbízta Radičovát a kormányalakítással. A korábbi bejegyzésekből kiderül, hogy a négy kormányzásra készülő megállapodott a közös program főbb pontjaiban, melyek között szerepel pár jóléti intézkedés is (pl. pont a járulékrendszer reformja). Ez a mai bejelentés egy új helyzetet teremt. Tegnap csak több mint kilencórányi tárgyalás után sikerült megtalálni az összhangot. Lehetséges, hogy ezek után át kell gondolni vagy a főbb pontokat, vagy majd a részletes programot kell ehhez igazítani. Egyik és másik megoldás is újabb vitákhoz, konfliktusokhoz vezethet, és egyre inkább elhalaszthatja az új kormány megalakulását. Fico meg megelégedetten mondhatja megint azt, hogy a felálló koalíciót csak veszekedés és az instabilitás fogja jellemezni.

A történtek félelmetesen hasonlítanak az 1998-as kormányzati átadás-átvételre (ha az akkorit lehet annak nevezni), amikor Sergej Kozlík (HZDS) pénzügyminiszter enyhe mosollyal az arcán nehéz időket jósolt az első Dzurinda-kormánynak. Természetesen a mai helyzet közel sem olyan katasztrofális Szlovákiára nézve, mint akkor volt, de nem ad okot túl sok optimizmusra.

Hosszas, több mint kilenc órás tanácskozás után véget ért az egyeztetés. Az egyik szlovák internetes hírportál a sme.sk a helyszínről be is számolt elég részletesen.

Végül a sarkalatos pontoktól a legtöbben visszaléptek, mint például a vatikáni szerződés vagy a drogliberalizáció. Az első eléggé meglepett, mert mint írtam, ebben inkább várható volt az összhang. Lehetséges, hogy a vita addig fajult, hogy végül a KDH is visszalépett ebben (jelzem, 2006-ban emiatt léptek ki a kormányból). Amúgy bizonyos szempontból nem meglepő, mert a párton belül kialakult egy csoport, mely ennek érvényesítése érdekében még akár a Smerrel is összeállt volna, de az elnökség más álláspontot képvisel(t). A KDH viszont mégis kiharcolt valamit, mégpedig a képviselői összeférhetetlenséget. Mostanáig ez volt az egyetlen párt, melynek frakciójában csak olyan honatyák ülhettek, akik nem voltak párhuzamosan sem polgármesterek, sem önkormányzati képviselők. A jelenlegi parlamentben többen is vannak, akik egyszerre három helyen is mandátummal rendelkeznek. Azt nem tudni, hogy ez csak egy elv lenne a kormánypártok körében, vagy ennek érdekében esetleg egy törvényt is beterjesztenének.

A másik visszalépés érthetőbb. Korábbi bejegyzésből is kiderül, hogy már régebben is a liberális pártok programjukba vették a marihuána liberalizációját, végül visszaléptek; ez most is várható volt. Ugyanez történt a homoszexuális élettársi kapcsolatok terén is. Valójában a szlovák társadalomnak csak egy kis része tűrne el ennyi változást ezekben a kérdésekben, és egy még kisebb része támogatná is. Ezt nem nagyon merte bevállalni egy kezdő párt, mely ismeri a korábbi liberális pártok sorsát (a legtöbb egy sikeres választási eredmény után teljesen marginalizálódott). Az SaS esetében nyitva hagyták a járulékkedvezmény kérdését, de továbbra sem tartja mindenki összeegyeztethetőnek a hiánycéllal.

A Híd is visszalépett bizonyos programpontok terén. Biztosra vehető, hogy a kormányprogram nem tartalmazza a kisebbségi törvényt. Azt viszont senki nem zárta ki, hogy kihagyták volna a nyelvtörvény vagy az állampolgársági törvény módosítását. Elképzelhető, hogy ez a kettő miatt a Híd máshol lépett vissza. Maga a párt számára is sarkalatos ez a két kérdés, ugyanis ha beletörődnének (azaz nem tudnának kiharcolni egy módosítás) a jelenlegi állapotba, az jelentős bizalomvesztéssel járna magyar kisebbség részéről. Ezt nem játszhatják meg, bármennyire is szeretnének nyitni a szlovákok felé. Egy ilyen bizalomvesztés lehet, hogy végzetes lenne, ami nagyon nagy veszteséggel járna, főleg így az önkormányzati választások előtt. A Hídnak ebben az esetben mindenképp azt kell mutatnia, hogy kiáll a kisebbségi jogokért.

A viszonylag konszenzust élvező sarkalatos pont az igazságszolgáltatás átalakítása. A bírói ágat még mindig minden szinten erősen átszövi a ’90-es évek, azaz a Mečiarizmus hagyatéka. Ha ezt sikerülne véghezvinni, akkor Szlovákiában is megszűnhetne a bírói ítéletek átpolitizálása. Mindenesetre ez egy nehéz feladat lesz. A másik kellemes meglepetést okozó pont a képviselői mentelmi jog korlátozása. Ez is napirenden volt már az első Dzurinda-kormány idején, de amikor szavazásra került volna sor, hirtelen nagyon sokan meghátráltak. Kérdés, mi lesz a sorsa a következő négy évben?

A miniszteri posztokról még (sajnos) semmilyen hivatalos döntés nem született. Felröppent az a hír, hogy megszüntetnék a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciót. Lehet, hogy pont ez a Híd áldozata a programért. Bár egyelőre ez is csak találgatás, reméljük, holnap okosabbak leszünk…

A négy jobboldali párt (SDKÚ, SaS, KDH, Híd-Most) képviselői délután kettőkor összeültek megtartani a koalíciós egyeztető tanács első hivatalos ülését, amin döntést kellene hozniuk a kormányprogramról.

A hírek szerint holnap a köztársasági elnök fogadja Ficot, aki bejelenti neki, hogy nem képes kormányt alakítani, majd néhány órával később az említett pártok vezetőit is, akik bemutatják neki a kormányprogramot. Mint az első mondatban írtam, azt ma tárgyalják, de meglepően nagyon sokáig. A bejegyzés írása közben még nem született döntés, és hivatalos álláspont sem.

A kiszivárgott információk szerint egyszer szünetet rendeltek el, mert az egyik kérdésben nagy vita alakult ki. Ez meg pont a szlovák-magyar viszony volt. Bugár a választások után jelezte, hogy a tárgyalások során mindenképp napirendre veszik a nyelvtörvényt és az állampolgársági törvényt is. Mivel a Híd számára ezek jelenleg nagyon fontos kérdések, a többi párt engedményért cserébe esetleg kérhet pár miniszteri pozíciót is, ami eredetileg nem nekik járna. Régebben maga Dzurinda mondta azt, hogy az egyik legnehezebb tárgyalópartner pont Bugár, de végül mindig sikerült vele valahogy megegyezni. A tárgyalásokat amúgy folytatják, sajtóhírek szerint valamikor este hétkor rendeltek maguknak pizzát.

A többi problémás pont a már korábban is említett vatikáni szerződés, a drogliberalizáció és a járulékkedvezmény. Mivel ezek közül az egyik a KDH programjában, kettő meg a SaS programjában szerepel, valószínűnek tartom, hogy pont a liberálisok fognak engedni, esetleg a Házelnöki posztért cserébe, amit korábban a konzervatívok tartogattak maguknak.

A pozícióknál maradva, a kormányprogram része kellene, hogy legyen egy jelentés a kormány személyes összetételéről (legalábbis egy részleges jelentés). Ez további kérdéseket vet fel, elsősorban arról, hogy hány miniszter legyen a kormányban, azaz feláldozza-e az egyik párt a neki járót, cserébe a programért. A konkrét tárcák esetében a legnagyobb vita természetesen a belügy, az igazságügy, a külügy és a pénzügy körül van. Ezekben pont a három szlovák párt az érdekelt. (Amúgy van pár tippem, hogy kit hova lehetne/kellene tenni, de erről inkább a kommentekben).

Reményt adó tényező az, hogy a tárgyalásokon jelen van maga Dzurinda is, akinek korábban mindig sikerült keresztülvinnie valamilyen kompromisszumos megoldást. A másik az, hogy sajtótájékoztatót ígértek; amennyiben ésszerű időn belül bekövetkezik, akkor jön a következő bejegyzés…

A következő bejegyzésem részben reakció is lesz a korábbi trackbackre.

A hétvégén az MKP Országos Tanácsa ülést tartott, hogy értékelje a párt választási kudarcát. Bizony volt mit értékelniük, hisz senki nem számított arra, hogy kiesnének a parlamentből. Az OT döntött arról, hogy július elején tartják a tisztújító kongresszust. Ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy ki lehet az MKP következő elnöke? A gond abban van, hogy Duray Miklóson és Csáky Pálon kívül bár vannak országosan ismert politikusai az MKP-nak, de egyik sem bizonyult korábban annyira erősnek, hogy képviselni és vezetni tudja a pártot. Azt nem tehetik meg, hogy várnak, hisz nemsokára jönnek a városi és községi önkormányzati választások, melyek nagy kérdése a párta nézve az lesz, hogy meg tudja-e tartani pozícióit? Ugyanis ez is elég nehéz lehet, hisz olyan helyeken is alulmaradt a Hídhoz képest, ahol jelentős helyi politikusokat tett a választási lista elejére. Sőt a párt élvonalából többen is valószínűnek tartják, hogy számos tagjuk is átmehet a Hídba. Továbbra is figyelni kell Duray Miklósra, aki a múlt héten honlapján elég erős szavakkal illette Bugár Bélát, és őt hibáztatta az MKP bukásáért. Kétségkívül a Híd hozzájárult az MKP szavazatvesztéséhez, de ez még mindig nem eredményezte volna a kiesést. A közvetlen okokat véleményem szerint inkább a kampányban kellene keresni, és megnézni azt is, hogy a helyi politikusok miért nem tudták mozgósítani, vagy megtartani szavazóikat.

Az MKP több politikusa az OT ülése után kijelentette, hogy a Fidesz segítsége nélkül a párt elveszett. Vajon mit tehet ebben az esetben a Fidesz? A szlovákiai magyarság körében Orbán Viktor és a Fidesz még mindig nagyon népszerű, és adott esetben komoly mozgósító erő is lehet. Az MKP-nak mindenkép jót tenne a megmaradásban egy ilyesfajta segítség. De jót tenne-e a szlovákiai magyarságnak? A választások előtt a Fidesz egyértelműen csak az MKP-t támogatta. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy potenciális szövetségesei, a jobboldali szlovák pártok kezdtek elhatárolódni Csákyéktól, mert a Fidesz meghosszabbított kezét látták bennük. Ha a Fidesz továbbra is csak az MKP-t fogja a szlovákiai magyarság egyedüli képviselőjének tekinteni, az könnyen elvezethet a párt tényleges elszigetelődéséhez.

Ahogy a trackbackben is olvasható, Semjén Zsolt bejelentette, hogy a kormány nyáron megint összehívja a Magyar Állandó Értekezletet, de egyelőre kérdéses, hogy a Híd is kap meghívót. Figyelembe kellene venni, hogy a legfelső szinten Szlovákiában jelenleg a Híd frakciójában vannak magyar képviselők, és így ők azok, akik a magyar érdekeket a parlamentben megjelenítik. Sőt, Bugár pártja napokon belül kormánypárt is lehet, így a végrehajtó hatalomban is megjelennek a magyar kisebbség érdekei. Kihagyni egy ilyen erőt a magyar-magyar párbeszédből egy lehetőség elmulasztása lenne.

Visszatérve az MKP-hoz, véleményem szerint meg kellene várni az önkormányzati választásokat, de legalább a nyár végét, hogy addigra hogyan sikerül rendezni a pártnak sorait. Csak ezután lehet majd hosszabb távra szóló következtetéseket is levonni, illetve bármit tervezni.

Szlovákiában már a választások napján az első exit-poll felméréseket követve a parlamentbe bejutott 4 jobbközép párt (SDKÚ, SaS, KDH, Híd-Most) vezetői bejelentették, hogy együtt kívánnak kormányt alakítani. Ezt a köztársasági elnök, Ivan Gašparovič nem vette figyelembe, és a győztes párt (Smer) elnökét, Robert Ficot kérte fel, és 10 napos határidőt adott neki. Bár a jobboldali pártok kezdetben tiltakoztak ellene, akár jól is jöhet nekik az időhúzás, főleg a kormányalakítási viták miatt.

A fő gondok nem a kormányzati pozíciók elosztásában vannak, hanem a közös programalkotásban. Igyekeznek minél több pontban megegyezni, ugyanis a legtöbben ott voltak a második Dzurinda-kormány megalakulásánál is. Akkor rekordot döntöttek, nagyon hamar sikerült (látszólag)  mindenben megegyezni. Majd három hónappal később kezdtek rájönni azokra a törésvonalakra, melyek mentén a koalíció nagyon instabillá vált. A képlet most is hasonló, van egy keresztény-konzervatív párt (KDH) és egy jobbliberális párt (SaS), úgy ahogy nyolc évvel ezelőtt (akkor az SaS helyett ANO volt). A KDH most visszanyúlt az egyik vatikáni szerződéshez, a lelkiismereti fenntartásról (a lényege nagyon röviden az, hogy pl. egy orvos adott esetben visszautasíthatja az abortusz végrehajtását). 2006-ban a KDH ennek ratifikációját tette meg a koalícióban maradás feltételéül. Mivel ezt akkor politikai okokból Dzurinda visszautasította, a KDH kilépett, és előrehozott választásokat tartottak. Most a „kádéhások” újra előhozták a szerződést. A médiába kiszivárgott hírek közül a többi párt beleegyezett a javaslatba, és hajlandó megszavazni a ratifikációt. Richard Sulík, a liberálisok elnöke azt mondta, hegy teljesen összefér pártja értékrendjével.

Az SaS-nek viszont van más is a tervei között. A választási programjába bevette a marihuána részleges legalizálását és a homoszexuális élettársi kapcsolatok bejegyzését. Ezt a KDH erősen ellenzi. Kérdés, hogy ekörül mekkora vita alakulhat ki, azaz a SaS mennyire gondolja komolyan ezt a két pontot. A szlovák politikában már korábban is voltak pártok, melyek felvetették ezeket a kérdéseket, de végül mindig meghátráltak. Az SaS hozzáállását az is kérdésessé teszi, hogy a 22 fős frakciójába bekerült a választási lista 4 utolsó helyezettje is, akik nem tagjai a pártnak, hanem egy konzervatív civil mozgalomban vannak. Ők inkább a KDH-hoz állnak közelebb, és be is jelentették, hogy az említett programpontokat ellenzik.

Az SaS-nek van egy másik sarkalatos terve, a járulék-jóváírás bevezetése. Ez szimpatikus a többi pártnak is, de nem tudni milyen formában. Bugár Béla a hétvégén kijelentette, hogy a beterjesztett formában nem támogatható. Itt a gond az, hogy mindegyik párt tett erősen szociális ígéreteket is a kampányban, és egy ilyen bevételkiesés esetén nehéz lenne ezeket teljesíteni.

Bugárnál maradva; előző héten kilátásba helyezte azt, hogy kérni fogják az államnyelvtörvény és a nemrég megszavazott állampolgársági törvény (ha valaki felveszi egy másik állam állampolgárságát, akkor automatikusan elveszíti a szlovákot) módosítását. Itt a KDH-val kerülhetnek konfliktusba, amely frakciója az utóbbit megszavazta a parlamentben.

Látszólag az SDKÚ-nak nincsenek különösebb gondjai, ők inkább a pozíciók elosztásánál léphetnek elő különböző (sőt meglehetősen meglepő) követelésekkel.

Kedves Olvasó! Nemrég, pontosabban 8 napja lezajlottak a szlovák parlamenti választások. Ezeken közvetlenül érintett voltam, ugyanis Szlovákiából származom. Egyetemi tanulmányaimat Budapesten végzem, és az itt szerzett ismerősök, barátok közül többen is figyelemmel kísérik a két ország kapcsolatait. A választások kapcsán több kérdés is megfogalmazódott bennük, hogy mi, hogyan, miért alakult a Duna másik partján. Ezekre megpróbáltam válaszolni úgy, ahogy az nem jelent meg a magyar médiában. Az egyik ilyen válaszom után kaptam egy konkrét felkérést is a baráti köröm egyik tagjától, hogy indítsak egy blogot, hogy ezeket az eseményeket minél szélesebb körben megismerhessék.

A blog neve is utal arra, hogy a szlovák eseményeket megpróbálom belülről (is) nézve elemezni. Azon hírek közül, amelyek megjelnnek Magyarországon, a legtöbb csak néhány témáról szól. Ezt megpróbálom egyrészt kompenzálni, másrészt árnyalni. Fontosnak tartom, mivel egy szomszédos országról van szó, és bizony sokmindenben a két ország komolyan egymásra van utalva.

Remélem, hogy az oldal elnyeri az olvasók tetszését, és minél többen látogatnak majd ide.